Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, hiszen az akarat megvolna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. (Róma 7,18 – Ufo. 2014)
A Róma 6 arról beszél, hogy Krisztussal együtt meghaltunk, a Róma 7-ben az új és a régi élet harcáról olvasunk; a Róma 8-ban pedig a Szent Szellemben való győzelemről. A Róma 6,6 és 11 egyaránt azt mondja, hogy az óemberünk, azaz az énünk meghalt. Miért van akkor, hogy oly sokan, akik hiszik ezt az igazságot, mégsem tapasztalják meg a Róma 8-ban leírt győzelmet? Azért, mert még nem vallottak kudarcot teljesen.
Isten addig hagyja a hívőt újra és újra elbukni, míg az nincs kész önként elismerni: „A bűn rabszolgája vagyok. Semmi jó nem lakik bennem!” Csakis ekkor fog rájönni, hogy hacsak egy kívülről jövő erő nem segít rajta, reménytelen és tehetetlen önmagában. Akkor azonban felkiált: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem?” Amikor tényleg fölfogja, mennyire romlott is valójában, akkor megérti és elismeri, hogy hacsak Krisztus nem jön segítségül, nem fog tudni győzni a bűn felett.
Watchman Nee
(T. Austin-Sparks: Jézus Krisztus iskolája c. könyvecskéjében is hasonlóról olvashatunk egyebek között; megjelent az Evangéliumi Kiadónál.)
Hitünk célja 