„Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak” (Filippi 2,3, SZIT ford.)
Mire számítunk akkor, amikor Istennel megyünk tovább, amikor határozottan és komolyan odaszánjuk magunkat Istennek? Mi a célunk vele? Az erre a kérdésre adott válaszunk fogja megmutatni, hogy Istennel kapcsolatban vannak-e földi ambícióink. Értitek ezt? A természetes ambícióinkat ugyanis nagyon könnyen tudjuk szellemi célok felé irányítani. Ugyanaz működik bennünk továbbra is, a különbséget egyedül az jelenti, hogy az egész milyen irányban vagy milyen területen zajlik. Isten munkájában is lehetünk ugyanolyan becsvágyók, mint a világban, és ez ugyanabból a természetes becsvágyunkból fakad. Ez az emberi természet nagyravágyása. Vágyunk valamire – de mire? Hogy meglássunk valamit, hogy legyen valamink, hogy benne legyünk valamiben? Törekvés a sikerre; igen, egykor ez megvolt bennünk a világban – most pedig ugyanezt az ambíciót visszük át egyéb dolgokra.
A haladás jele, amikor eljutunk oda, hogy igaz lesz Isten előtt az, hogy még a keresztény munkálkodásban és a keresztény szolgálatban is elengedtük mindazt, ami az emberek szemében bővölködést és sikerességet jelent. Ha képesek vagyunk elengedni a nagy lehetőségeket és a nagyszerű előnyöket, amire a keresztények között szert tehetnénk, valamint az elismerést, amit bezsebelhetnénk, és azt tudjuk mondani: „Minden teljesen rendben van, az Úr tudja; Őrajta áll, hogy megad-e valamit vagy visszatart. Én nem fogok sorba állni az elismerésért. Nem hagyom, hogy az ilyen dolgok befolyásolják az Istennel való járásomat. Nem a becsvágy fogja meghatározni az utamat” – ez biztos jele a növekedésnek.
Lehet, hogy itt a földön nem tűnik úgy, hogy ez valami nagyon nagy dolgokat jelentene; szélesre tárt ajtókat meg minden, de valamiképp mégis biztosra vehetjük, hogy ilyenkor itt Élet van, szellemi kihatás van, van valami ilyenkor, ami számít. Ami a végén számítani fog. De ez néha először is szükségessé teszi, hogy leszámoljunk az ambícióval; hogy mindezeket az elgondolásokat és befolyásoló tényezőket letegyük, és eljussunk oda, ahol meglátjuk, az Élet útja az, hogy Istennel megyünk tovább, még ha ez mindenünkbe kerül is. Az élet Szellemének törvénye ebben az irányban munkálkodik.
Az Élet útja megköveteli, hogy ismét az Úr elé jöjjünk, és azt mondjuk: „Uram, bár minden földi kilátásom elhalványul is, és minden célkitűzésem meghiúsul, én Téged akarlak. Terád vágyom, Te vagy az én célom! Ha Te az enyém vagy, akkor ez az összes többi sokkal kevésbé számít.” Hiszem, hogy amint erre eljutunk – és nem sokan vagyunk, akik messzire jutottunk volna ezen az úton –, de amint erre eljutunk, megtaláljuk az Élet, az öröm, a felszabadulás titkát.
Austin-Sparks.Net: Daily Open Windows
Részlet innen: The Law of the Spirit of Life in Christ Jesus – Chapter 4
Hitünk célja 