The King and the Kingdom of Heaven – A Study of Matthew [A Király és a Mennyek királysága – A Máté ev. elemzése] 393-404. old. PDF: Watchman_Nee-A_juhok_es_a_kecskek_peldazata
Ez a példázat a pogány nemzetekről szól. Az Ige szerint a lakott világot az emberek három csoportja alkotja: a zsidók, a gyülekezet és a nemzetek. A 24. és a 25. fejezetben már szó volt a zsidókról és a gyülekezetről, most pedig a 25. fejezet hátralévő részében Jézus próféciáját olvashatjuk arról, mi fog történni a nemzetekkel az utolsó időben.
A példázatnak azonban két téves magyarázata terjedt el. Az egyik úgy látja, itt egy jövőbeni, egyetemes ítéletről van szó, a másik szerint pedig itt keresztények ítélete zajlik. Vizsgáljuk meg mindkettőt alaposan, mindkét értelmezéshez több magyarázatot fűzve.
(1) Egyetemes ítélet
(a) Ha ez a példázat egy jövőbeni egyetemes ítéletre utal, akkor ennek nyilvánvalóan ki kell terjednie a zsidókra, a gyülekezetre és a nemzetekre is, élőkre és holtakra egyaránt. Az a nézet azonban, hogy egyetlen, nagy, egyetemes ítélet lesz, súlyos tévedése néhányaknak ma az egyházban. A Biblia ugyanis sehol sem tanít egyetlen, egyetemes ítéletről. Épp ellenkezőleg, azt olvassuk, hogy az ítélet több részre oszlik – ami a gyülekezetet, a zsidókat és a nemzeteket illeti. Sajnálatos módon vannak, akik ezt a példázatot annak alátámasztására használják, hogy az ember nem lehet biztos az üdvösségében egészen az ítéletig. Következésképp sokan abban reménykednek, hogy az embereknek lesz még lehetőségük a halál után üdvözülni. Így válik a ma egyháza olyanok gyűjtőhelyévé, akik csak remélik az üdvösséget – hiszen, ha az egyetemes ítélet tanítása igaz, akkor valóban nincs semmi módunk az üdvbizonyosságra ma.
(b) Ki fog megítéltetni ebben a példázatban? Azt mondja, hogy „minden nemzet” (32. vers). A „nemzet” szó ugyanaz, mint amit „pogányok”-nak fordítanak a Máté 4,15; 6,32; 10,5.18; 12,18 és 20,19.25-ben. A görög szó jelentésébe az összes pogány beletartozik.
(c) Mikor lesz az ítélet, amelyről ez a példázat szól? Az Úr azt mondja, hogy erre az ezeréves királyság előtt kerül sor (lásd 34. vers). A Jelenések 20,11-15 azt mondja, hogy a nagy fehér trón ítélete az ezerév után lesz. E kettőből tudhatjuk, hogy az egyetemes ítéletről szóló elképzelés nem lehet igaz.
(d) Hol kerül sor a példázatbeli ítéletre? Azt olvassuk, hogy az Emberfia leül majd dicsőségének trónjára. A Jelenések 3,21-ben két trónt látunk – az Atyáét és a Fiúét. Urunk ma Atyjának trónján ül. A jövőben azonban a saját trónján fog ülni. A Máté 25,31-ben szereplő trón az Ő saját trónja, azaz az Ő földi trónja a királyságban; mert miképp különíthetők el a nemzetek egymástól, ha a levegőben vannak és nem a földön, hiszen a nemzeti határok csak a földön léteznek? Ha a levegőben lennének, az azt jelentené, hogy ezeket az elbíráltakat el kellett ragadni – ami azt is jelentené, hogy az elragadottak egy része megtéretlen lenne, ami, mint tudjuk, nem lehet igaz.
(e) A példázatban szereplők, akik ítéletre várnak, élők, egyikük sem holt. Az Igéből kiderül, hogy kétszer kerül sor feltámadásra, a két epizódot pedig időben ezer év választja el egymástól. Tudjuk, hogy az első feltámadás résztvevői között senki megtéretlen nincs. Itt a példázatban azonban a kecskéket örök tűzre ítélik, ezért itt nem lehet szó az első feltámadásról, és emiatt a keresztényekhez sincs köze.
(f) A példázatban jelzett időpontban a Sátánt még nem vetették a tűz tavába; hiszen a 41. versben a „készíttetett” szó bizonyítja, hogy ennek megtétele még nem történt meg. Ha az itteni ítélet ugyanaz lenne, mint a nagy fehér trón előtti, a Sátánt ekkorra már bevetették volna a tűz tavába.
(g) Az „Emberfia” név használata a királysággal áll kapcsolatban. Az ezerév után a Fiú „átadja a királyságot az Istennek és Atyának” (1Kor 15,24).
(h) A próféciákat más próféciák segítségével kell értelmezni. Ezt téve könnyen megláthatjuk, hogy a Biblia több ítéletről is beszél.
(2) A gyülekezet ítélete. A juhok és a kecskék példázata nem a gyülekezet elbírálására vonatkozik. Az emberek rendszerint úgy értik, hogy a juhok csakis a keresztényeket jelenthetik (lásd János 10), de itt nem erről van szó, a következők miatt:
(a) Mint azt már láttuk, a „nemzetek” a pogányokat jelentik.
(b) Ezek az emberek (juhok és kecskék egyaránt) soha nem ismerték az Urat.
(c) Nem a mózesi törvények alapján, és nem is a hitük szerint ítélik meg őket, hanem egyedül cselekedeteik alapján – ami megkülönbözteti őket a zsidóktól és a gyülekezettől is.
(d) A gyülekezet a világ megalapítása előtt kiválasztatott (lásd Ef 1,4), míg ezek a példázatbeli juhok a világ megalapítása óta lettek kiválasztva (Mt 25,34).
(e) Ezek a juhok jóindulatot tanúsítottak az Úr legkisebb testvérei iránt (lásd Mt 25,40) anélkül, hogy tisztában lettek volna azzal, hogy ezt az Úrnak teszik. Ha ezek keresztények lennének, miképp ne tudták volna ezt? Hiszen a keresztények bizonyosan azért bánnak jóindulattal az Úr legkisebb testvéreivel is, mert Magáért az Úrért teszik, a zsidók pedig alamizsnájukat szintén Jahve kedvéért adják; de ezek az emberek nem tudtak semmiről. A gyülekezet, melybe a rest és a gonosz szolga is beletartozik (lásd Mt 25,24 és 24,48) bizonyosan ismeri az Urat.
(f) A mi ítéletünkre (a keresztényekére) a levegőben kerül sor, nem pedig a földön.
(g) A példázatbeli ítéletnek nincs köze az első feltámadáshoz, mert ezek az emberek (juhok és kecskék egyaránt) megtéretlenek.
(h) Az itteni ítélet vagy örök élettel vagy örök halállal végződik, a hívők esetében viszont ez a kérdés már életükben eldőlt.
(i) Isten színe előtt sosem keverednek egymással az üdvösséget nyert és nem nyert emberek.
(j) A testvérek közül a legkisebbek (lásd Mt 25,40) szükségszerűen olyanok, akik különböznek a kecskéktől és a juhoktól. Ezek azok a hívők, akik már átmentek az ítéleten. Nem lehetnek a zsidók1, hiszen a zsidókkal az Úr elvágta az ilyen jellegű kapcsolatot (Mt 12,46-50). Ha pedig a juhok keresztények, akkor valóban összekeveredtek a kecskékkel.
(k) A keresztények jól tudják, hogy szeretniük kell Isten gyermekeit, de ezeknek az embereknek nem volt ilyenről tudomásuk.
(l) Ha ezek a juhok keresztényeket jelképeznek, akkor a keresztények üdvössége nem hit által van, hanem azáltal, hogy jóindulatot tanúsítanak a legkisebb testvérek iránt.
(m) Ha az emberek azáltal üdvözülnek, hogy ételt osztanak, vendégszeretők, ruhákat küldenek, és meglátogatják a betegeket és a bebörtönzötteket, akkor éppen maguknak a legkisebb testvéreknek nem lenne esélyük üdvözülni; hiszen a bebörtönzöttek miképp tudnának ilyen jó cselekedeteket végrehajtani?
1 Ezzel kapcsolatban lásd a 25,34-40-hez (különösen a 35-36. versekhez) tartozó lábjegyzetet lejjebb. – az angol fordító megj.
Hitünk célja 