Lázadók, menekülők, és a visszatérő maradék

Írta: David Bolton (eredeti: Rebels, Refugees and a Returning Remnant – Part 1)

Hatalmas változásoknak lehetünk tanúi az Úr Jézus Krisztus Gyülekezetében szerte az egész világon. Komoly, hívő keresztények sokasága hagyja el az intézményesült egyházakat egy egyszerűbb, közvetlenebb, több kapcsolódási felületet kínáló, kommunikatívabb gyülekezeti élet reményében. George Barna közel tíz évvel ezelőtti kutatási eredményei szerint a távozók száma már akkor meghaladta a húszmilliót. Az egyre terjedő trend természete szerint ezek a számok azóta is exponenciálisan növekednek.

A hívők legnagyobb részben nem azért távoznak, mert elveszítették volna a hitüket, hanem éppen ellenkezőleg: arra vágynak, hogy a hitük egyre növekedjen, és egyre teljesebb, még biblikusabb kifejezési formát találjon. Gyakran az „organikus”, „egyszerű”, „házi”, „missziós” stb. címkék alatt találjuk ennek a világméretű exodusnak a résztvevőit, de legtöbbször nincs is semmilyen név, amely alatt összejönnek – az Úr Jézus Krisztus nevén kívül.

A mozgalom mellett mások is vannak az intézményes rendszeren kívül, méghozzá sokkal kevésbé nemes okokból, ahogyan azt majd látni fogjuk.

Jelen posztban szeretném leírni azoknak az embereknek a három fő típusát, akik szándékosan döntöttek úgy, hogy az intézményes egyházon (templomi kereteken) kívül keresik a gyülekezeti élet „organikus” kifejezését és megtapasztalását. Fontos különbséget tennünk a három csoport között, hiszen a mögöttes indítékok mind a három esetében különbözőek, és így a gyümölcsök is, amelyeket teremnek.

 Az első típusba tartozók:

 LÁZADÓK

A lázadók a saját szabályaik alapján játszanak. Nehezen vetik alá magukat egy csoportnak, vezetőségnek vagy bármilyen létrehozott struktúrának. Elsődlegesen a saját érdekeik, ambícióik és céljaik motiválják őket, amelyeket magukban gyakran spirituális tartalommal töltenek meg.

Sokan közülük az intézményes egyházakon belül lézengenek ide-oda, soha nem vállalva valódi elköteleződést; illetve számító módon használják ki a rendszert a saját javukra és előrejutásukra. Lehet, hogy egyik gyülekezetből a másikba csapódnak, hogy ne legyenek elszámoltathatók sehol. Néhányuk azonban végül elhagyja a rendszert – gyakran, miután a vezetőség szembesítette a magatartásával –, és inkább egy kevésbé strukturált, nyitott, egyszerűbb, organikus keresztény gyülekezetet keres.

A határozott célokkal rendelkező lázadók némelyike arra is törekedhet, hogy saját maga körül alakítson ki egy közösséget, és ezt ráadásul gyakran úgy teszik, hogy azokból az intézményes típusú gyülekezetekből hoznak ki magukkal embereket, amelyeknek maguk is tagjai voltak, ezzel szakadást és ellenségeskedést okozva. Gyakran azzal lehelnek életet a csoportba, hogy annak a negatív aspektusaira koncentrálnak, amiből kijöttek. Büszkék a szellemi szabadságukra, sőt, a felsőbbrendű, egyéni „látásukra”, és gyakran valamilyen másodrendű tanítás középpontba állítása lesz a megkülönböztető jegyük.

Az így létrejött csoportok hamis alapra épülnek és következésképpen kiegyensúlyozatlanok; nem sok idő telik bele, és omladozni kezdenek. A lázadó vezetőség, amely a csoport felett uralkodik, túlságosan is törvényeskedő és mindent az ellenőrzése alatt tartó lesz, hogy egyben tudja tartani a csoportot. A végeredmény katasztrofális lehet, gyakran egész életek, házasságok és teljes családok mehetnek tönkre miattuk.

A rendszeren kívül került lázadók másik része inkább passzív „magányos farkas”. Amennyiben mégis csatlakoznak egy csoporthoz, azt a saját feltételeik alapján teszik. Ha aktívan részt vesznek, azért van, mert lehetőségét látják a maguk előtérbe jutásának, illetve a befolyásuk érvényesítésének. Ha tartózkodók maradnak, azért van, mert meg akarják őrizni a szabadságukat, és a személyes szuverenitásukat. Mindkét esetben azonban a függetlenségük érintetlen marad, és pusztán személyes célok vezérlik őket.

Amikor bármelyik típusba tartozó lázadók hívők organikus csoportjához csatlakoznak, olyanok lesznek, mint a „kecskék”, amelyek döfnek, rúgnak és összesározzák a legelőt a fölényes szellemiségükkel. Még rosszabb, ha báránybőrbe bújt farkasokká válnak, akik nagy pusztítást végeznek, és fel akarják falni a nyájat, különösen a leggyengébbeket közöttük. Gyakran a Sátán őket használja, hogy elvégezzék az eredeti, organikus közösségek bomlasztását, pusztítását, szétrombolását.

Az ide-oda ingázó lázadók tevékenységének másik vetülete, hogy megerősítik az intézményes kereteken belül lévők szívében, hogy mennyire szellemietlenek és lázadók azok az emberek, akik elhagyják az „egyházat”, és hogy mennyire veszélyes így tenni. A rendszer beleplántálta a tagjaiba azt a hitet, hogy csak az ő falai között, és az ő vezetőinek takarásában van biztonság, az egyetlen nézőpont tehát, amelyből a kintlévőket tekintik, hogy azok csakis hűtlen lázadók lehetnek. Bizonyos esetekben ez nagyon is igaz, ám ez csak egy része a történetnek.

Van még két csoport, amit meg kell vizsgálnunk.

MENEKÜLŐK

Menekülők azok, akik egy szellemileg elnyomó, zsarnoki rendszerből vagy helyzetből menekülnek, és biztonságos helyet, gyógyulást és új életet keresnek. Az elsődleges motivációjuk, hogy kijussanak és minél messzebb legyenek attól, amiben benne voltak.

Sokan, sőt, a legtöbben azonban ugyanúgy a rendszerben keresik az oltalmat, mindössze ott, ahol úgy tűnik, nincsenek meg azok a negatívumok, amiből menekülnek, sőt, azoknak az ellenkezőjét testesítik meg. Néhányan közülük azonban kapcsolatba kerülnek a vallásos rendszeren kívüli hívők csoportjaival, és náluk találnak menedéket.

Számos oka van, hogy miért vonzó a menekülők számára a gyülekezet organikus kifejezési formája.

Ha szigorúan kontrolláló vagy hatalommal visszaélő vezetőségtől menekülnek, akkor minden bizonnyal az organikus kifejezésmódban megjelenő, nem-hierarchikus, szolgáló vezetési forma (servant-leadership) lesz vonzó a számukra.

Ha fojtogató közegből jönnek, ahol elnyomták az ajándékaikat és az elhívásukat, és az nem tudott kibontakozni, akkor bizonyára az organikus összejövetelek nyitott és részvételen alapuló légköre fog tetszeni nekik.

Ha az intézményes berendezkedés formalitásától, elszigeteltségéből menekülnek, akkor valószínűleg az organikus közösség közvetlenebb, egymáshoz jobban kapcsolódó természete fogja vonzani őket.

Ha a felekezeti rendszer szektás szűklátókörűségéből menekülnek, akkor az organikus gyülekezet nem szektás egységfelfogását fogják szeretni.

Ha a liturgiásított, program szerint működő, templomi istentisztelet megszokott unalmából menekülnek, az organikus eklézsia spontánabb, Szellem által vezetett összejövetelei lesznek vonzóak a számukra. (Többet erről  itt )

A menekülők általában őszinte hívők, akiket sok fájdalom ért a hagyományos egyházban, illetve kiábrándultak a vallási rendszerből, amelynek részét képezték. Kijöttek belőle, gyakran sok nehézség, fájdalmak és visszautasítás árán, és olyan helyet keresnek, ahol jobban kapcsolódhatnak, ahol elfogadást, megerősítést, gyógyulást találhatnak – olyan helyet, ahol növekedhetnek a hitben és Krisztus Testének építésében. Legtöbben azok közül, akik találnak egy organikus gyülekezetet, rájönnek, hogy pontosan ilyet kerestek.

Azonban a menekülőknek a vallásos rendszerben szerzett korábbi kiterjedt tapasztalatai, valamint az elsődleges motivációjuk, hogy menekülnek valamiből, különféle szellemi és személyes dolgok ugyancsak vegyes csomagját hozhatja magával. Sokan megcsömörlöttek, megfáradtak, sebzett szívűek és bizalmatlanok. Gyakran a szellemi meggyőződésük a negatív tapasztalataikra adott reakcióként ingadozik, továbbá félnek az elköteleződéstől és a vezetésnek vagy egy csoportnak való bármilyen önalávetéstől. (Többet erről itt: itt-angolul, magyarul)

Hacsak személyesen nem „vándoroltak a pusztában” huzamosabb ideig, minden bizonnyal magukkal hoztak egy nagy adagot az intézményes rendszer passzív, „szolgálj nekünk” mentalitásából. Gyakran jellemző rájuk a szellemi pragmatizmus (spiritual pragmatism) – azaz, ha az organikus gyülekezetben való részvétel pozitív megtapasztalással jár számukra, akkor igénybe fogják venni – eközben igyekeznek a csoportot rávenni, hogy az ő spirituális és érzelmi szükségleteiket kielégítsék, és a csoport azt nyújtsa számukra, amihez a templomban hozzászoktak, illetve, amire onnan számítani lehetett.

Amennyiben ezek az elvárások nem teljesülnek megfelelő mértékben, a szellemi élményeiket részben újra a rendszerből fogják kiegészíteni, azaz egyik lábbal az intézményes egyházban, a másikkal az organikus gyülekezetben lesznek. Amennyiben a személyes tapasztalások elmaradnak az ideálisnak tekintettől, akár csak egy rövid időszakra is, ugyanolyan gyorsan távoznak is. A szellemi meggyőződés nem motiválja őket annyira, mint a szellemi kényelem.

A közvetlen gyülekezet ugyanis valóban nagyban különbözik a szervezett vallás gyakran steril, kifényesített, előzetesen kitűzött programok alapján működő, megcsinált környezetétől. Habár a menekülők számára gyakran vonzó az organikus közösség üdítően forgatókönyv nélküli szellemi élete, gyorsan zátonyra futnak, amikor először rájönnek az ottani, szemtől szembeni kapcsolatok valóságára a többi tökéletlen, bukott, fura, alakulóban lévő hívővel. A szellemi hitelességre, átláthatóságra, alázatra, türelemre, kegyelemre, hosszútűrésre és szeretetre vonatkozó parancs túl sokba kerül és kényelmetlen. Habár éppen ez az, amire szükségük van, hogy a gyógyulás valódi helyére érkezzenek, és hogy felnövekedjenek a szellemi nagykorúságra, mégis keserves csalódás lehet ráébredni, mennyire valóságos, sőt nyers tud ez lenni időnként. A menekülők gyakran csak rövid ideig tartanak ki egy ilyen típusú környezetben, ahol ennyire közel vannak egymáshoz az emberek – és igyekeznek vissza az intézményes egyház ismerősebb és kiszámíthatóbb környezetébe.

 Mindössze néhányan eszközölik a szükséges változtatásokat, és válnak részévé a harmadik csoportnak.

 A VISSZATÉRŐ MARADÉK

Az intézményes egyházon szándékosan kívül maradók harmadik fő típusát nevezhetjük visszatérő maradéknak. Lehet, hogy ez a legkisebb a három közül, mégis a legnagyobb jelentőségű.

Mi különbözteti meg ezt a csoportot a másik kettőtől?

A visszatérő maradéknak két olyan fő jellemzője is van, amelyek révén kimagaslik a többi közül.

A visszatérő maradékot először is

igenlő, mennyei látás vezérli.

A menekülőkkel ellentétben ez a maradék elsődlegesen valami felé fut, ahelyett, hogy elfelé futna valamitől. Bepillantást nyertek Isten transzcendens, örökkévaló céljába Krisztusban, és azóta lehetetlen számukra beérni bármi mással, ami ennél kicsit is kevesebb. Legmélyebb meggyőződésüket egy tényleges mennyei valóságra adott pozitív reakció formálja, és nem egy negatív, földi jelenségre adott elutasító reakció. A látásuk tehát kétszeresen is pozitív, szemben a menekülők duplán negatív szemléletével.

Ez a látás tehát az eredetét tekintve mennyei, és nem földi; hatását illetően pedig célja, hogy Isten Királyságát „amint a mennyben, úgy itt, a földön is” juttassa kifejezésre a Gyülekezetben, és azon keresztül.

Mi ennek a látásnak a lényege?

Ez az igenlő, mennyei látás nem másról szól, mint Isten örökkévaló céljáról Krisztusban, és benne Krisztusnak a Gyülekezettel kapcsolatos kimagasló helyéről és céljáról.

A visszatérő maradék Krisztust tartja az örökkévaló cél középpontjának, és ez a központi szerep a gyülekezet gyakorlati kifejezési formáiban is megnyilvánul. Krisztus a gyűjtőpont, Ő áll a középpontban, Ő a gyülekezet élete és működése minden aspektusának lényege és forrása. Ő az a cél, amely felé minden dolog halad. Minden egyes egyéni igazság, tanítás, hangsúly, látás, megtapasztalás, hagyomány, gyakorlat, szolgálat, pozíció, ember és ajándék egyedül Krisztus magasztalásának hajt térdet, mert Ő az első és a legfontosabb minden dologban. A visszatérő maradék olyan gyülekezeti kifejezésmódra törekszik tehát, amely csakis Krisztus, mint egyedüli középpont körül formálódik.

A visszatérő maradék Krisztust tartja a Gyülekezet egyedüli alapzatának az örökkévaló célban, ezért a gyakorlati kifejezési formákban is Rá, mint egyedüli alapra épít. A gyülekezetet tehát az alapoktól kezdve egyedül Ő építi fel, ezért azt semmilyen testi, világi és sátáni támadás nem rendítheti meg. Ő teszi egységes és oszthatatlan építménnyé a gyülekezetet, és Ő határozza meg annak külső és belső formáját is.  Ez az alap természetét tekintve Istentől való, mennyei, szellemi, élő, rendíthetetlen és oszthatatlan. Minden, ember által létrehozott, földi, vallásos, holt, ingatag, szektáriánus alap bukásra van ítélve, mert nem képes maradéktalanul és helyesen megalapozni, egységbe hozni és külsőleg-belsőleg meghatározni a Gyülekezetet. A visszatérő maradék ezért elutasítja ezeket, és az Eklézsia olyan kifejezési formáját keresi, amelyet egyedül Krisztus alapoz, egyesít és határoz meg.

A visszatérő maradék Krisztust tekinti a Gyülekezet legfőbb identitásának az örökkévaló célban, ezért  gyakorlati kifejezésformájában is ennek a legfőbb identitásnak a kiábrázolására törekszik. Krisztus neve az az identitás, amelybe a Gyülekezet bemerítkezett; az Övé a minden név felett álló Név. Egyedül az Ő Nevéé minden hatalom, egyedül az Ő Nevéé minden teljesség, egyedül az Ő Neve egységesíti a Gyülekezetet. Éppen ezért minden, ember által kitalált, szektáriánus, vallásos név, elnevezés, címke és identitás kisebbíti és rombolja a Gyülekezet autoritását, teljességét és egységét. A visszatérő maradék ezért elutasítja ezeket, és az Eklézsia olyan kifejezési formáját keresi, amelynek egyedül Krisztus Maga és az Ő tökéletes Neve adja az önazonosságát.

A visszatérő maradék Krisztust tekinti a Gyülekezet Fejének az örökkévaló célban, ezért gyakorlati kifejezésformájában is az Ő vezetésének, uralmának kiábrázolására törekszik. Krisztus a királyi Feje minden hatalmasságnak és fejedelemségnek. Ő a Feje a Testnek, és Ő a Feje az Ő menyasszonyának és az Ő családjának. A gyülekezet tehát aláveti magát Krisztus kormányzó hatalmának, gyakorlati vezetésének és családi tekintélyének. Mindez a gyülekezet olyan kifejezési formáját hozza magával, amely nem más, mint az Ő Királyságának, az Ő Testének, az Ő menyasszonyának és az Ő családjának kifejeződése – Isten örökkévaló céljának megfelelően. Minden földi vezetőt, aki a gyülekezet fölött hatalmat gyakorol; aki kisajátítja és irányítja a Test teljes működését, valamint közvetítőként viselkedik a Menyasszony és a Vőlegény között, a visszatérő maradék visszautasít, és a gyülekezet olyan kifejezésformáját keresi, amelyben egyedül Krisztus emelkedik fel, mint az Eklézsia egyedüli irányító, vezető, szerető Feje.

Ez a négyféle felismerés Krisztusnak a Gyülekezet gyakorlati kifejezésmódjával kapcsolatban – azaz, hogy Ő az egyedüli Középpont, az egyedüli Alapzat, az egyedüli Identitás és az egyedüli Fő – képezi a visszatérő maradékot vezérlő mennyei látás lényegét. Minden egyéb, amit tesznek, mondanak és gondolnak, ezekből az alapvető meggyőződésekből ered, ahogyan az a mindennapi életükben, kapcsolataikban és közös összejöveteleiken megnyilvánul.

Mindez természetesen és szükségszerűen továbbmozdítja őket az olyan gyülekezeti kifejezésformáktól, amelyeket részleges, eltolódott hangsúlyok, emberek által létrehozott, intézményes alapok, testies, szektáriánus elnevezések, hierarchikus vezetés határoz meg. Ez az igenlő, mennyei látás arra ösztönzi őket, hogy a gyülekezet Krisztus-központú, Krisztusra épülő, Krisztusról elnevezett, Krisztus által vezetett, organikus kifejezésmódját keressék, amely megfelel Isten örökkévaló céljának. Ez az, amiért igyekeznek, ez az, ami vezérli őket, és ez az, amiért készek feladni mindent.

Ez az igenlő, mennyei látás tehát az, amely elsődlegesen jellemzi a visszatérő maradékot.

9 gondolat “Lázadók, menekülők, és a visszatérő maradék” bejegyzéshez

  1. Arpicus 2015-12-11 / 7:06 du.

    Kedves Filippi 3,14!Szabadon linkelje be a bizonyságtételt a blogra.Sajnos amióta leirtam azokat a sorokat a helyzet nem javult…Amit leirtam az most is aktuális.Egyébként köszönöm,hogy elolvasta ezt a hozzászólásomat.Magam is követem a filippi 3,14 blogot,sok épitő anyagot olvastam és olvasok a blogján.További áldásos munkát kivánok ezen a fontos területen(is)!

    Kedvelik 1 személy

    • filippi314 2015-12-11 / 8:42 du.

      Köszönöm! Vagyunk még így többen, csak nem tudjuk egymásról. Egyszer a Jel. 3:4-5-öt kaptam valakitől biztatásul, ami azóta is sokszor visszacseng a fülemben. Áldja meg az Úr, kedves Arpicus!

      Kedvelés

      • Arpicus 2015-12-12 / 12:36 de.

        Kedves Filippi 3,14!Köszönöm a bátoritást.A blog amelyet belinkelem és amelyet Őn átvett egy hölgy blogja.Én csak egy hozzászóló voltam a témában.Rezonáltam egy valós helyzetre…Ezt a posztot erről a blogról már több más helyen is belinkeltem mert úgy éreztem,hogy ez lakmusz papirként mutatja a helyzetet, a jelenséget-és kimondom:a válságot.Nem kértem engedélyt a blog tulajdonosától(egy nőtestvér,Eszter),de eddig nem szólt rám.Szerintem nagyon fontos dolgokat irt ott le.Ebben a témában magam is több helyen szólaltam meg mert érintett is vagyok és a jelenség is mint olyan is érdekel.Ezen a blogon is belinkeltem több anyagot e poszt alatt.Sőt magában a belinkelt posztokban is vannak linkek,azokat is érdemes megnézni.Ajánlom a hozzászólások elolvasását is mert a hozzászólók nagy része nagyon jól “megfogta”a témát.Bolton irása nagyon fontos.Sajnos magyar területen úgy igazából keveset lehet erről a dologról olvasni.”Forró kása” ez a dolog amit kerülgetünk mint az a bizonyos macska,vagy agyonhallgatjuk,legtöbbször szőnyeg alá van söpörve a dolog.Pedig egyre több a csalódott,magára hagyott,kiábrándult hivő.Húsbavágó ez a téma.Pedig többet kellene foglalkozni vele.Sok a valláskárosult.Sebeket kaptak ott ahol pedig nem szabadna sebeket szerezni,sőt….Jó,hogy vannak blogok amelyek felvállalják ezt a dolgot.Sok megszomorodott hivő bizonyságtételét olvastam el a posztok után.Ezek gyakran elszomoritottak(már itt tartunk)de bátoritottak is.Nem egyedül harcoljuk ezt a harcot.Vannak még akik komolyan veszik a hivői életet és nem süllyednek bele a langyosságba,ki akarnak és ki mernek jönni a “komfortzónából”:de ennek ára van.Hadd hozzak én is egy igét,amely szerintem ecseteli ezt a helyzetet(nem kell tehát meglepődni!):1Péter 4,17-18.
        Isten áldja meg kedves Filippi 3,14!

        Kedvelik 1 személy

  2. Arpicus 2015-12-09 / 11:54 de.

    Köszönöm a posztot!Időszerű és égető jelenségről van szó.Azonban van egy két észrevételem,fenntartásom a cikkel kapcsolatban.Ma nagyon vonzó megoldássá vált az organikus gyülekezet az intézményes gyülekezetekben különféle okok miatt megszomorodott hivők számára,Viszont sok felekezet és gyülekezet éppen ilyen organikus gyülekezetként indult el.Idővel azután lassan intézményesedett.Szerintem az intézményesedés szinte kikerülhetetlen folyamat.A spontaneitást hosszabb időn keresztül nehéz fenntartani.Az organikus gyülekezet is előbb-utóbb ki fogja “termelni” a vezetőt,vezetőket.Minden csoportban vannak alkalmasabb és rátermettebb emberek akik akarva-akaratlanul át fogják venni az irányitást,vagy kénytelenek lesznek átvenni az irányitást,hogy a dolog ne fulladjon pl.káoszba.Valamilyen formának,váznak minden csoportban léteznie kell.Nagyon fontos a tartalom,de fontos a forma is.Az is igaz,hogy ha a forma válik fontosabbá akkor a dolog a formalizmus zsákutcájában fog kikötni,Ez pedig mindenképp elkerülendő mert az intézményes gyülekezetek/egyházak egyik fő problémája éppen a formalizmus.Tehát vezetőre szükség van:valakinek vállalnia kell a felelősséget azért ami a csoportban(organikus gyülekezetben)történik.Pl.a tanitás tisztaságáért.Mivel ezeket a csoportokat alapvetően csalódott emberek alkotják-ezért is szükséges egy bizonyos kontroll.Minden csoportban vannak vezetők és vezetettek.Ha az organikus közösség erőlteti a spontaneitást akkor idővel az összejöveteleik egy vasárnap délutáni teaklubra fognak hasonlitani,vagy káoszba fognak süllyedni és végül a csoport megszűnéséhez fog vezetni.Sok ilyen spontán,organikus csoport oszlik fel.Nincs aki vállalja a felelősséget és azt,hogy a kritikus pillanatban behúzza kéziféket.Nagyon jó a cikk és sok állitásával egyet is értek.Azonban azt is ki kellene mondani,hogy léteznek intézményes gyülekezetek(lehet,hogy nem sok-de lehet,hogy nem is kevés)amelyek biblikusan működnek és a tagok úgy lélekben mint ismeretben növekednek.Maga az intézmény nem probléma.A problémává akkor válik amikor öncélúvá válik.
    Amikor a kevésbé lényeges dolgok a lényeges dolgok helyére kerülnek.Ennek a szomorú folyamatnak vagyunk ma tanúi.Szerintem a liturgikus istentiszteletek is lehetnek áldottak,lehet bennük szellemi tartalom.Például nekem fontos dolog az ünnepélyesség.Minden istentiszteletnek bizonyos értelemben ünnepnek kell lennie.A poszt nagyon jó és épületes volt a számomra!
    Köszönöm a forditást!
    Végül belinkelek két posztot,egy általánosat a kérdésről és egy személyes bizonyságtételt:
    http://www.ujkalvinizmus.com/2014/12/08/2438/
    http://fiukahajoban.blogspot.rs/2014/11/segitseg-hitem-miatt-kilogok.html

    Kedvelik 2 ember

    • filippi314 2015-12-11 / 6:47 du.

      Kedves Testvér! Elolvastam a személyes bizonyságtételét (Segítség, hitem miatt kilógok a gyülekezetből), és szeretném belinkelni a filippi314.wordpress.com blogon.

      Kedvelés

      • Arpicus 2015-12-11 / 7:09 du.

        Elnézést kérek mert a válaszomat nem egyenesen az Ön hozzászólásához irtam válaszként.A választ egy hozzászólás formájában az imént leirtam.Elnézést a figyelmetlenségemért!

        Kedvelés

      • Arpicus 2015-12-12 / 12:51 de.

        Kedves Zsuzsa!
        Én köszönöm a posztot és a hozzászólás lehetőségét.Meg vagyok győződve,hogy az ilyen témájú posztok nagyon fontosak sok hivő számára.Fontos mint információ de egyben bátoritás is.Fel kell kutatni ezeket a cikkeket és le kell forditani.Ez nem kis munka.De áldás van rajta!Életizű ez a poszt is.Még több ilyen posztot kivánok magunknak.
        Az ÚR áldjon meg és adjon erőt és időt e blog szerkesztéséhez.Azt hiszem ez a blog kevesebb stresszel jár mint ami a Hitvédelmi blogon volt(az egy nagyon fontos blog volt,lementettem!).
        Az egy “bejáródott” blog volt,ez most járódik be.Remélem idővel eléri azt az olvasottságot ami azon a blogon volt(gyakran száz vagy annál több hozzászólással).Ez a blog jó úton jár,habár egy kicsit más a profilja mint a másik blogodnak volt.Nekem mind a kettő nagyon fontos.
        Köszönettel és tisztelettel:Árpád/Arpicus

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s