“Azért elkészítem nektek a királyságot” – Radu Gavriluț

Elhangzott 2016. február 21-én, Szigetmonostoron.

Azzal kapcsolatban, amit a Lukács 22-ből olvastunk, szeretném elmondani, hogy miután a tanítványok között versengés támadt, az Úr helyreigazította őket – de nem dorgálta meg, nem intette meg őket keményen. Utána pedig azt mondta nekik: Ti megmaradtatok velem mindvégig az én kísértéseimben, azért elkészítem nektek a királyságot.

Miután mindaz megtörtént az Úr Jézussal, ami történt, és mindenütt elterjedt a híre annak, hogy Jézust megfeszítették, azzal együtt elterjedtek hazugságok is, például, hogy a tanítványok ellopták a holttestét – végül azonban elterjedt a híre az igazságnak is, hogy Ő feltámadott. Ezután pedig, gondolhatnánk, valamikor a tanítványok elkezdték leírni a megtörtént dolgokat – ez azonban nem így történt; hanem időben legelőször a levelek születtek meg. Nem furcsa ez? Mert most, ha történik valami rendkívüli, akkor a sajtó pezseg, mindenki arról ír. Akik viszont az Újszövetség leveleit írták, Pál és a többiek, szellemi emberek voltak, nem a történetírással törődtek, a megtörtént eseményekkel. Miután már a levelek megvoltak, azután kezdték az evangélium szerzői leírni részletesen, hogy mi is történt akkor, meg hogyan is történt tulajdonképpen. Ez szokatlannak tűnik a számunkra; csak a Szent Szellem tudta így elrendezni a dolgokat.

Az evangéliumokban megírattak olyan dolgok is, amelyek a zsidóknak szólnak, a legnagyobb része viszont a mi számunkra lett lejegyezve. Ezen kívül, az evangéliumokban olyan részletek is szerepelnek, amelyek magyarázzák a leveleket, és valamilyen módon a levelekben kapott kijelentések folytatását képezik.

Általában azt szokták javasolni egy frissen megtért hívőnek, hogy olvassa az evangéliumokat. Kezdő barátunk olvashatja, mintha híreket olvasna arról, hogy mik történtek akkoriban, de az evangéliumok nagyon összetett írások. Azok a csodák vannak csak ott följegyezve, amelyeknek valami üzenete van a számunkra. János azt mondja, hogy a világ minden könyve be nem tudná fogadni, ha mindazok le lennének jegyezve, amelyeket az Úr Jézus tett.

Nem emlékszem, ki is mesélte ezt el nekem, hogy voltak valamilyen gyümölcsfa-csemetéi, és elment azzal a szándékkal, hogy megmetssze. De olyan kicsik voltak ezek a csemeték, hogy nem volt mit metszeni rajtuk, ezért csak kicsit megigazította a formájukat. Pál apostol egy évig és hat hónapig volt Korinthusban, és nem rendelkezett semmiről, hogy milyen legyen ott az összegyülekezések rendje, ki imádkozzon, azt se mondta, hogy az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben. Miért nem? Azért, mert arra van szükség először, hogy az élet munkálkodjon, hogy az élet kiáradjon. És miután az élet munkálkodik valahol, azután kezdődhet csak a rend. Miután pedig eltelt az a másfél év, akkor látta, hogy most már elmondhat bizonyos dolgokat, és akkor, azután írta azt, hogy az asszonyok ne tanítsanak a gyülekezetben. Akiknek volt füle a hallásra, megértették, de nem kezdettől.

Miután a gyülekezet elkezd megerősödni, utána lehet ilyesmivel foglalkozni; először van az élet, utána jön a tanítás. Ha jön a tanítás az élet előtt, akkor az életet kioltja. Voltam egy gyülekezetben, és egy nőtestvér szeretett volna egy éneket javasolni, hogy elénekelje a gyülekezet. De az ottani testvérek leintették, hogy hagyjad, hallgass, mert testvérek nem javasolhatnak éneket. Milyen szomorú. A tanítás megelőzte az életet.

Ezután a bevezető után rátérek a Máté evangéliumában három nagyon fontos dologra. Az első ezek közül az 5-6-7. fejezetben található. Nincs meg a többi evangéliumban ez, amit itt találunk ezekben a fejezetekben, Máténál. Az a szó vagy kifejezés pedig, amelyet a Szent Szellem bevezet itt ebben az evangéliumban (amelyet azután a Szent Szellem az Újszövetség elejére helyezett), a következő: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa”, de pontosabban ez a kifejezés a mennyek királyi uralmát jelenti. „Térjetek meg, mert a mennyek királyi uralma közel.” Ezt hirdette Bemerítő János is, és ezt kezdte az Úr Jézus is hirdetni. „Térjetek meg, mert a mennyek királyi uralma elérkezett.”

Egy evangélium van, de ennek az evangéliumnak több különböző oldala. Mi nagyon kedveljük a kegyelem evangéliumát, mert úgy gondoljuk, hogy az Úr Jézus csak azért jött ebbe a világba, hogy megkeresse és üdvözítse (megtartsa), ami elveszett. Ezt szeretjük nagyon.

A Máté 24-ben viszont azt olvassuk, hogy a Királyságnak ezt az evangéliumát kell, hogy hirdessék az egész lakott földön, és akkor jön el a vég, akkor jön el ennek a világkorszaknak a vége.

Miről szól főképpen a mennyek királyi uralmának evangéliuma?

Nem csak arról beszél, hogy az Úr Jézus Krisztus a Megmentő (Üdvözítő). Hanem arról, hogy Jézus Krisztus Úr. Tudja meg Izraelnek egész háza, hogy Isten ezt a Jézust Úrrá és Krisztussá tette. Ez a sorrend: Úr és Krisztus. Miután az Úrhoz jöttük, és megértettük, megismertük az Ő kegyelmét, onnantól kiindulva meg kell értenünk azt, hogy Ő Úr, és hogy Neki kell uralkodnia az életünkben. Nem tehetjük azt többé, amit akarnánk, hanem azt kell tennünk, amit Ő akar.

A Máté 5-6-7-ben, különösen az 5. fejezetben pedig a királyi uralom megvalósulásának az eredményéről beszél. Nem írja az ötödik részben, hogy így tegyetek, vagy úgy tegyetek. Nézzük meg, hogy írja: Máté 5,3: „Boldogok a szellemben szegények, mert övék a mennyek királyi uralma. Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent. Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.”

  1. vers: “Ti vagytok a föld sója.” A sóból nem kell sok. Mert a só, ha igazából só, kevés is hatásos.

5,14: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.”

A 6. részben pedig beszél arról a folyamatról, ami idáig vezet. 1-4-ig: „Vigyázzatok, hogy alamizsnátokat ne osztogassátok az emberek előtt, hogy lássanak titeket; mert különben nem lesz jutalmatok a ti mennyei Atyátoknál. Azért mikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók tesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberektől dicséretet nyerjenek. Bizony mondom nektek: elvették jutalmukat. Te pedig amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a te jobb kezed; Hogy a te alamizsnád titkon legyen; és a te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván.”

Az életünket nem az emberek előtt kell élnünk, hogy az emberek lássanak bennünket. A mi életünket elrejtve, Isten előtt éljük.

Az Úr Jézus, amikor megszületett Betlehemben, és utána a szüleivel menekülnie kellett Egyiptomba, majd amikor utána visszatért Egyiptomból, és végül elment Názáretbe, ott körülbelül 28 évet élt. Semmit nem tudunk róla, hogy mit csinált ott. Názáret egy megvetett kisváros volt. Annyit tudunk csak, hogy Jézus 12 éves korában járt Jeruzsálemben, pedig biztos, hogy minden évben felmentek – de csak ennyit ír a Biblia. 28 évig ott elrejtett életet élt, nem tudunk semmit róla.

A szolgálatunk attól függ, hogy milyen elrejtett életet élünk. Ha nincs ilyen elrejtett életünk, nincs semmilyen szolgálatunk sem. Mert az elrejtett élet a gyökerekről beszél. Lehet, hogy csodálkozva kérdezzük, hogyan lehet, hogy egy-egy fa kibír bármilyen vihart. Az a titka, hogy van a földben elrejtett gyökere. Nem kell nyomulnunk előre, hogy szolgálatunk legyen az Úrnak, hanem az elrejtett életünkkel foglalkozzunk, és akkor ez a megfelelő időben felszínre kerül.

Dávid is élt elrejtett életet – csak annyit tudunk meg erről később, hogy valamikor megküzdött a medvével meg az oroszlánnal, és egy napon az apja hívta, és elküldte a testvéreihez élelemmel, akik harcban voltak a filiszteusok ellen. Ismeritek a történetet, akkor küzdött meg Góliáttal, és ekkor vált ismertté egész Izrael előtt. Ha valaki az Úrral jár, eljön az a nap, amikor Dántól fogva mind Beérsebáig – északtól – délig – mindenki tudomást szerez róla, és az emberek elfogadják a bizonyságtételét. Elismerik, hogy ez valóban egy próféta.

Testvérek, nem elég, hogy ha csak azt tesszük, amiről délelőtt szó volt, hogy félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt, fussuk meg kitartással a pályát a célig, hanem nagyon fontos, hogy megtudjuk eközben, hogy milyen szolgálatot, milyen ajándékot bízott ránk az Úr a gyülekezet számára. Nincs szolgálat a gyülekezeten kívül – úgy, mint a régi időkben, amikor nem volt szolgálat a Templomon kívül. A mi szolgálatunk kapcsolódik a testvérekhez.

De vajon mi történt? Míg az első időkben, jó ideig világos volt, hogy Isten királyi uralmának az evangéliumát kell hirdetni, egy idő után történt valami.

A Máté 13 a mennyek királyságának titkairól beszél. Hamarosan olyan nagy lett a zűrzavar, hogy az emberek már nem tudtak a mennyek királyi uralmáról. A mustárnak soha nem kell olyan nagy fává nőnie, amelynek ágai között elrejtőzhetnek az ég madarai. Azok a madarak, amelyek elrejtőztek a naggyá nőtt mustár ágai között, azok a tisztátalan szellemek. Ez a fa nagyon naggyá nőtt. A kereszténység kicsi volt. Az Úr azt mondta: ne félj, kicsiny nyáj. Nem volt nagy nyáj. Kicsiny nyáj.

Az a kovász, amit a három mérce lisztbe kevertek, ugyanott, az is egy természetellenes növekedésről szól. A román római katolikus fordításban külön lábjegyzetet szenteltek annak, büszkén, hogy milyen nagy lett a kereszténység. De a kereszténységnek nem nagynak kell lennie, hanem minőséginek.

Nem akarok minden részletbe belemenni ma, ezért csak annyit mondok, hogy a magvető tehát kiment vetni a magot, egy része a magnak pedig az útfélre esett. Jöttek az égnek madarai és elkapkodták. Ez azokat az embereket jelképezi, akik süketek meghallani azt a hírt, hogy az Úr azért jött, hogy hintse az Igét – ez az Ige pedig a királyság evangéliuma. Mondtam, hogy mi is szívesen hallgatjuk az Igét, de azt hallgatjuk a legszívesebben, hogy az Úr eljött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.  Szomorú lenne, ha csak megmentett, üdvösségre jutott emberek maradnánk. Az ő akarata az, hogy gyermekekből fiakká növekedjünk. Felnőtt korú, érett fiakká. A keresztyén világ tele van gyerekekkel. Tudjátok, milyen egy gyerek? Akkora zajt tud csapni, addig zajong, amíg nem figyelsz rá. Mindig neki kell lennie a figyelem középpontjában. Mindig azonnal kell neki, amit akar. Ha még nagyon kicsi, akkor tisztába is kell tenni, mert különben itt a világvége. Minden körülötte kell, hogy forogjon, mindent el kell készíteni neki. Ilyen ma a keresztyénség. Ez a keresztyén világ tele van gyerekekkel.

Ahol a sziklás, köves talajba hullt mag, ott hamar szárba szökött, de jött a nap heve és elszáradt – mert nem volt gyökere. Ha egész életünkben a hozzánk közel valók tudnak mindent, amit teszünk, tudják, hányszor imádkozunk, mikor segítünk valakin, az azt jelenti, hogy nincs gyökerünk. Mert a gyökér mindig valami elrejtett dolog. 14 év elteltével osztott meg Pál pár dolgot a 14 évvel korábban történtekről. A paradicsomig, a harmadik égig elragadtatott. (Két helyen volt: a harmadik égben és a földben, holtak hazájában. Tudjátok, hogy az lent, a földben van? Amikor Kóré és társai meghaltak, megnyitotta a Föld a száját, és elevenen szálltak alá a holtak hazájába, a Hádészbe; ott van a várakozási hely.) Tehát akinek nem volt gyökere, nem hozott termést, annak ellenére, hogy a mag jó volt.

A harmadik kategória, ahol a mag a tövisek közé esett. A növény felnőtt, de megnőttek a tövisek is; elfojtották a növényt, és nem termett gyümölcsöt. Mit jelentenek a tüskék? Az élet gondjai, a gazdagság csalárdsága, és az élet kérkedése. Ezek elfojtják a jó magot. Ha nagyon aggodalmaskodó vagy, a jó mag nem hoz termést. Ha a szíved kötődik a gazdagsághoz, a jó mag nem hoz termést.

A szívek közül csak egy kategória hozott gyümölcsöt. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvben, 6. rész, 7. vers: „És az Isten igéje növekedett, és nagyon megsokasodott a tanítványok száma Jeruzsálemben, és a papoknak nagy sokasága engedett a hitnek.” Hogyan magyarázzátok ezt, hogy az Isten Igéje növekedett? A román fordítás jól belemagyarázott, azt írja, hogy az „Isten Igéje pedig terjedt”. Végül is ez érthetőbbnek tűnik. De növekedett! Ez valami rendkívüli dolognak tűnik számomra. Ez, hogy Isten Igéje növekedett, jelenti azt az Igét, azt a magot, amely a jó földbe, a jó szívbe esett. Mi az az Ige, amelyik a szívedbe hullott és növekedett? Van ilyen Igéd? Nem az az Ige, amelyikről úgy gondolod, hogy az Úr szólt. Hanem valami olyan Ige, amelyik belehullott a szívedbe, ott gyökeret eresztett és növekedik. Ezt jelenti az, hogy az Isten Igéje növekedett. Több helyen is ugyanez a kifejezés szerepel a Cselekedetekről írott könyvben.

Máté 13,24-30: „Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának neki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nekik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának neki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.”

Máté 13,36-43: „Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. Ő pedig felelvén monda nekik: Aki a jó magot veti, az az embernek Fia; A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai. Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok. Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.”

A magvető példázatában a mag a királyság Igéje. A talaj az emberek szíve. A konkoly példázatában a talaj a világ, és a mag pedig a királyság fiai. Mi vagyunk a mag, és elültettek bennünket ebbe a világba, és itt van velünk együtt a konkoly is, egészen a végig. Mi a jó mag vagyunk, amely gyümölcsöt kell teremjen, ott, ahova az Úr helyezett bennünket. Nem vagyunk kitéve csak úgy a sorscsapásoknak, hanem el vagyunk vetve ott, ahol vagyunk. És azon a helyen, ahova Ő helyezett bennünket, gyümölcsöt kell teremnünk.

Van egy testvér nálunk a gyülekezetben, aki albérletben lakott. A háztulajdonos is ugyanabban a házban élt, ő nem volt hívő ember. Valami ellentét támadt közöttük, s a testvér azt mondta, hogy nem maradok ebben az albérletben tovább, elmegyek. Azt mondtam neki: te egy mag vagy. Ahova helyezett bennünket az Úr, ott nekünk mindig Krisztust kell bemutatnunk. Nekünk nincsenek jogaink. Amikor az Úr Jézus a földre jött, nagyon is tudatos volt afelől, hogy Ő rabszolgaként jön. Amikor arcul verték, nem rejtette el az Ő orcáját. Amikor a hátára vertek, a hátát odaadta a verőknek, így ír róla Ézsaiás. Így jött el a földre. Mi olyan magok vagyunk, amelyek bele lettek a mezőbe vetve. Nem arról van csak szó, hogy örvendezzünk saját magunkban. Mi egy olyan mag vagyunk, amely az Úrra mutat.

Még két igeverset olvasok fel, 44-46-ig: „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet. Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.”

Kicsoda a szántóföldben elrejtett kincs? Az ember, aki a kincset megtalálta, Jézus Krisztus. Elrejti, egyelőre el van rejtve. A világ nem ismer bennünket, nem tudják, kik vagyunk. Egyelőre el van rejtve a kincs. De az efelett való örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi ezt a szántóföldet. Ez az Úr által elvégzett megváltói munka.

„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres.” A drágagyöngy, amelyért elmegy és eladja mindenét és megveszi azt, a Szent Szellem átalakító munkájáról beszél. Erre utal a drágagyöngy. Megtalálta, elment, mindenét eladta és megvette azt. Ez egy hatalmas nagy valóság: az Úr elkezdett bennünk egy munkát, és be is fogja fejezni:

Filippi 1, 6: „Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi a Krisztus Jézus napjáig.”

De nem idézhetjük ezt a verset így egyedül, kiragadva a szövegkörnyezetből. Olvassuk el a 3-8-ig: „Hálát adok az én Istenemnek, minden ti rólatok való emlékezésemben, mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörögvén, mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében az első naptól fogva mind ez ideig; meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig: Amint hogy méltó, hogy én ilyen értelemben legyek mindenitek felől, azért, mert én szívemben hordalak titeket, mint akik mind az én fogságomban, mind az evangéliumnak oltalmazásában és megbizonyításában mindnyájan részestársaim vagytok a nekem adott kegyelemben. Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében.”

„Mindenkor minden én könyörgésemben mindenitekért nagy örömmel könyörgök, mivelhogy részt vettetek az evangélium ügyében” – Milyen részük volt nekik az evangélium ügyében? Mert az evangélium nem csak annyi, hogy Ő azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. Hanem az evangélium az is, hogy mi arra hívattunk el, hogy az Ő dicsőségében részesüljünk. És ide nem lehet eljutni anélkül, hogy ki ne vennénk a részünket az evangélium ügyéből. Nem úgy van, hogy én ülök nyugodtan, hátradőlve, és várom, hogy majd az Úr végezze be egy nap, amit elkezdett. Ez nem így működik. Hanem az, hogy fölvállalom azt, ami az én kicsi részem, az a picike rész ebből a csodálatos, hatalmas nagy tervből.

Annyit mondok még, hogy őrizzük meg ezt a szívünkben: az Úr többet akar. A hívő élet több annál, mint amit ismerünk. Akik tétlenek, akik nemtörődömök, közömbösek, restek, nem jutnak oda, hogy részük legyen Isten dicsőségében. Az Úr mutassa meg mindegyikőnknek egyen-egyenként, hogy mi a mi felelősségünk, és engedjük, hogy az Úr végezze az Ő munkáját a mi életünkben, az Ő dicsőségére. Ámen.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s