G.H. Lang: Eszménykép és valóság – 6. rész

FIGYELMEZTETÉSEK A ZSIDÓKHOZ ÍRT LEVÉLBEN

(2. A KIRÁLY TÁRSAI)

A Zsid 3,14 fordítása [a KJV Bibliában] így szól: „We are made partakers of Christ if we hold the beginning of our confidence steadfast unto the end”, azaz: „Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha a kezdeti bizalmunkat mindvégig szilárdan megtartjuk”. Ezt az Igét annak tanítására használják, hogy a Krisztusban való teljes megváltásunk attól függ, hogy kitartunk-e mindvégig, azaz, hogy a végső üdvösségünk felől sohasem lehet bizonyosságunk, amíg élünk. Ez a fordítás azonban vitatható, mert nem engedi meg, hogy „Krisztust” „Messiásnak” olvassuk, vagy hogy tegyünk elé egy névelőt: „a Messiásnak”; és emiatt a vers ellentmondásba kerül azokkal a szakaszokkal, amelyek a megigazítottak örök biztonságát jelentik ki. Az a szó, hogy „részesei” [metokhosz], ugyanaz, mint a Zsid 1,9-ben a „társaid”, akik fölé Isten „fölkent Téged (a Fiút) örömnek olajával”. Isten Fiának tehát vannak „társai”. Ezek Istennek azok a fiai, akiket dicsőségre vezet, nem pedig azok, akiket csak a pusztulástól mentett meg (Zsid 2,10). A 3,14-ben Delitzsch és Rotherham „partner”-t [jelentése: társ] használ, J.N. Darby a finomabb „companions”-t [társak, szintén. Magyarul Károli, ÚF, Kecskeméthy: „részeseivé”, Vida: „részestársai”, Masznyik: „részestársaivá”, EF: „társaivá”, Csia: „birtokostársaivá”]. A vers legjobb fordítása tehát ez lenne: „A Messiás (az eljövendő Király) társaivá válunk, ha a kezdetbeli bizodalmat mindvégig szilárdan megtartjuk (feltételezve tehát, hogy a végén ezt állapítják meg rólunk, ti., hogy a kezdeti bizodalmat szilárdan megtartottuk).

Olvasunk bizonyos ifjakról is, akik Roboámmal együtt nőttek fel, a király társai voltak, és az ő szolgálatára álltak (1Kir 12,8). Másokról pedig azt olvassuk, hogy úgy éltek ebben a szennyes világban, hogy sem magukat, sem a szívüket nem szennyezték be, és „követik a Bárányt, bárhova megy” (Jel 14,4), és Vele vannak mindenkor. Ezek „az elhívottak, a választottak és hűségesek” (Jel 17,14), és részesülnek a győzelemben, melyet Ő a királyok Királyaként aratott. Ezekhez, akik „nem szennyezték be a ruhájukat” (Jel 3,4), miközben a mocsokban jártak, hanem „tisztán megőrizték magukat a világtól” (Jak 1,27), a Király így szól: „fehérben fognak velem járni; mert méltók” (Jel 3,4, Károli), és „aki győz, az fehér ruhákba öltözik”, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki a Bárány menyasszonya legyen, „mert a gyolcsvászon a szentek igazságos tettei” (Jel 19,8 – Vida), amelyekkel a menyasszony felkészítette magát a menyegzőre (Jel 19,7). A „menyasszony” alakja pedig ugyanannak a kiváltságnak a képe, mint amit a „társ” jelent, hiszen a menyasszony (a feleség) a férj legközelebbi, állandó  társasága. Ők tehát „a Messiás társai”, a Királyként eljövendő Isten Fiáéi, övék a megtiszteltetés, hogy mindig az Ő közelében lehetnek. Perzsia hét vezető emberéhez (Eszter 1,14) hasonlóan „látni fogják az ő arcát” (Jel 22,4), azaz bármikor odamehetnek hozzá, ami a király alattvalói többségének nem jár, és „legelöl ülnek az országban” (Eszt 1,14 – Kecskeméthy; Jel 22,5: „uralkodnak” – ÚF). Osztoznak a megpróbáltatásaiban most, és osztoznak majd a dicsőségében akkor. A jó uralkodó minden hűséges alattvalója áldott az uralma alatt, de társakká csak néhányan lesznek. Krisztus elutasításának ebben a korszakában minden hívő számára nyitott ez a kiváltság és jutalom: Mert részestársaivá lettünk Krisztusnak Isten kegyelmének céljaiban; de meg is kell ragadnunk ezt a megtiszteltetést, hogy el is jussunk arra, amire az Úr elhívott minket, amennyiben „az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk”.

Érdemes idéznünk Delitzschet a Zsid 3,6-tal kapcsolatban: „Ha az újszövetségi gyülekezet – függetlenül attól, hogy mennyire nem hasonlít egymásra a jelen és a megígért jövő – a reménység kincsét állhatatosan megtartja, és megmarad mindazoknak a támadásoknak és buktatóknak csapdái között, amelyeket a kereszt ellenségeinek fenyegetései és csábításai vetettek számára, akkor, és csak akkor marad meg Isten házában.” A 14. versről pedig így ír: „A ha azt jelzi, hogy az első tétel csak akkor lesz igaz teljes mértékben, ha a második is hozzájön. Ami Krisztusé, az az övék is, és továbbra is az övék lesz – most még ugyan elrejtve, de nyilvánvalóvá lesz ezután –, de csakis, ha állhatatosak maradnak a hit bizodalmában, és így keresztény pályájuk vége összhangban lesz annak kezdetével.”

Ki Ábrahám áldására vágyik,

Ábrahám útján kell járnia;

Idegenként, zarándokként,

Mint ő, átutaznia.

Az ellenséggel összecsapni,

Elkerülni a veszélyt,

Mert nem lesz a végén korona

Csak a hűséges katona fején.

(Paul Gerhardt)

KEGYELEM ÉS HIT

Tudjuk tehát, hogy Isten – amint azt láttuk – egy bizonyos, meghatározott módon bánik a népével, és azt is tudjuk,  hogy nagyszámú, feltételhez kötött ígéret létezik – amelyek közül már néhányat szintén megvizsgáltunk –; mindezekből pedig egy olyan alapelv fakad, amely meghatározza a Teremtő és a teremtmény kölcsönös kapcsolatának alapjait. Ez az alapelvet az Úr szavai között találjuk meg: „Legyen néktek a ti hitetek szerint” (Mt 9,29, Károli).

Az isteni gondviselés alapelve a kegyelem; a kegyelem elérésének alapelve pedig a hit; és a „hitetek szerint” pedig az abszolút feltétel. Mármost a hit nem pusztán bizonyos eszmék gondolkodás révén való megértése vagy egy logikus érvelés elfogadása, bár minkettő beletartozik: a hit olyan cselekvési elv, amely magában foglalja az akaratot, az Isten iránti engedelmességet és az emberszeretetet. A kezdeti hit abban az elsődleges kérdésben engedelmeskedik Istennek, hogy Krisztusba helyezi a bizalmát a haragtól való megmenekülésért, és ez a hit biztosítja azt a kedvező kimenetelt, amelyben bízik. A fejlődő hit Isten szent akaratának számos egymást követő, különféle kérdéseiben engedelmeskedik; ez pedig a jellem és a magatartás szentségét eredményezi;  és ennek a gyakorlati kegyességben való, hitbeli fejlődésnek megfelelően adatik majd a dicsőség pontosan olyan mértékben, amilyet az egyén képes lesz elbírni. „A fájdalom útja nem is a kiérdemlés, hanem az alkalmassá tevő felkészülés” a dicsőségre (Moule a Róm 8,17-ről).

Nem kérdéses, hogy ez az elkerülhetetlen, éppen ezért változhatatlan szabály működik az ebben az életben elérhető jutalmak esetében, az Igéből pedig egyértelműen kiderül, hogy ez a helyzet az evilági élet után elérhető kiváltságokat illetően is. E kiváltságok közül az egyik az első feltámadásban való részvétel, és ezáltal Isten királyságának öröklése. Nem találunk semmilyen alapot vagy indokot az Igében arra, hogy éppen ezek a kiváltságok ne tartoznának bele a kijelentett, változhatatlan szabályba. A szabály az ember alapvető természetében és Istennel való kapcsolatában rejlik, és sehogysem látszik lehetségesnek hatályon kívül helyezni vagy alóla kibújni, míg Isten az Isten és az ember ember. A hiten kívül lehetetlen Istennek tetszeni vagy Tőle bármiért elismerést kapni. Nem lehet Neki hitetlenséggel tetszeni, és nem is fogja megjutalmazni azt.

Az áldás mértéke a lehetőségek szintjén Krisztus megmérhetetlen, kimeríthetelen érdeme, amelyet Isten az Ő kegyelméből szabadon elérhetővé tett a bűnösöknek; a tulajdonképpeni, megszerzett áldásunknak a mértéke viszont a hitünk, az a hit, amelyet az előzőekben fogalmilag meghatároztunk és alátámasztottunk. Ezért a felvitetés (elragadtatás) és a jobb feltámadás az Istennek tetsző, hitből fakadó élet következménye, amint azt egyértelműen látjuk a Zsid 11,5-ben és 35-ben.

„Ily hitet adj, ó Istenünk,

Kegyelmesen halld meg, mit kérünk,

Fiadon, Jézus Krisztuson keresztül,

Ki egészségünk forrása egyedül.”

(Petrus Herbertus)

AZ ESZMÉNYKÉP ÉS A VALÓSÁG

A Jak 1,13-17-ben azt látjuk, hogy (1) Isten gonoszsággal nem kísérthető; (2) Ő maga sem kísért senkit a gonoszra; (3) minden ajándéka jó; (4) Ő nem változik. Ez a szakasz nem csak az emberekről beszél, mert azt mondja: „Ő maga sem kísért senkit”, és ebbe minden lény beletartozik, amit vagy akit Ő csak teremtett.

Azt is látjuk a továbbiakban, hogy sem az erkölcsi rossz bejövetele a világba, sem annak tartós ittmaradása nem volt Isten eredeti szándéka. Nem tervezte azt, hogy megjelenjen a rossz, vagy hogy Ő engedjen annak a kísértésnek, hogy rosszat hozzon létre, mert az lehetetlen is. Isten senkit nem indít erkölcsi rosszra: az a teremtmény saját, belső vágyaiban ébred. És mivel Isten nem változhat, Őrá nézve mindezeknek mindig is igaznak kellett lenniük, és így is kell maradniuk mindörökre.

Ez pedig akkor is így van, ha Isten előre látta, hogyan alakulnak majd a dolgok, és kegyelemből eltervezte a helyreállítás eszközeit is. Az eredeti terve nem tehette elkerülhetetlenné a rosszat, különben Ő lenne a felelős szerzője a rossznak.

Következésképpen az Alkotó vágya és szándéka nem lehetett más, mint hogy minidg mindenki megtartsa az eredeti tisztaságát és tökéletességét, és ebben Isten bizonyára kész is lett volna megtartani őket. A valóság azonban nem éri el ezt az eszményt: nem minden teremtmény tartotta meg az eredeti állapotát.

Amikor tehát Isten a megváltást eltervezte, a célja a teljes emberi nem megváltása volt (a Jn 3,16; 2Kor 5,19; 1Jn 2,2; 4,14 és 5,19-ben látjuk, hogy a „világ” a Sátán hatalma alatti teljes emberi nemet jelenti, nem csak a választottakat). A valóság azonban itt sem éri el az eszményt:  nem minden ember üdvözül.

Amikor Isten eltervezte Izrael Egyiptomból való megszabadítását, a szövetsége, a szándéka és az ígérete az volt, hogy a teljes nép örökölje Kánaánt; a valóság azonban jócskán elmaradt az eszménytől (1Kor 10; Zsid 3 és 4).

Továbbá, Isten első ajánlata az volt, hogy minden izraelita az Ő papja legyen, hogy ők képviseljék Előtte a népeket, és az Ő áldásának közvetítői legyenek a többi nép számára (2Móz 19,6). A gyakorlatban pedig mindössze egyetlen család tarthatta meg ezt a kiváltságot: a valóság jóval alatta maradt az eszménynek.

És megannyi más eset is van még. A működő alapelv szerint Isten mindig egy eszményi tervet formál, és határozottan kész lehetővé tenni a terv hatálya alá esők számára, hogy azt elérjék és beteljesítsék. Azonban a saját dolgaikban az angyaloknak is és az embereknek is biztosított döntési lehetőséget; ezért senkit sem kényszerít, sem nyíltan, sem rejtetten semmire – ez nem volt benne a tervében sosem –, következésképpen a teremtmény visszaélhet ezzel a csodálatos lehetősséggel a saját kárára: „Hányszor akarta[lak] összegyűjteni (…) de ti nem akartátok” (Mt 23,37). Így az ember akarata győzedelmeskedhet Isten akarata fölött az ember saját személyes dolgaiban, és a valóság kevesebbnek bizonyul az eszménynél.

A helyreállítása (az újonnan születése) után tehát a hívőnek továbbra is megmarad a saját dolgait érintő döntési joga. „Vajon ti is el akartok menni [Tőlem]?” – kérdezte Krisztus az apostoloktól (Jn 6,67). Hatalmukban állt megtenni. Isten, kegyelméből, a fejlődésünkhöz és a célhoz érésünkhöz szükséges minden lehetséges mozdító erőt és gondoskodást megad, de nem kényszeríti gyermekeit, hiszen egyedül az értékes Számára, ami szeretetből fakad, a szeretetnek pedig szabadon kell megnyilvánulnia.

Itt lép be a képbe az Isten jóságából fakadóan megnyílt kiváltságok el nem nyerésének eshetősége, amelyet számos igehely alapján bemutattunk, és amely olyan biztosan és elkerülhetetlenül vonatkozik a jövőbeni dolgokra, mint a jelenlegiekre, a mennyei dolgokra, mint a földiekre. „Az ő isteni hatalma (…) mindennel megajándékozott bennünket (…), ez ígéretekre támaszkodva ti is teljes serénységet vessetek latba (…), azért annál inkább serénykedjetek testvéreim, hogy elhivatásotokat és kiválasztott voltotokat megszilárdítsátok (2Pt 1,3-11; Csia).

11 thoughts on “G.H. Lang: Eszménykép és valóság – 6. rész

  1. Balázs Ida 2015-08-05 / 4:20 du.

    Kedves Zsuzsanna!

    Azzal nincs is sok gondom, amit mondasz, mert ingyen kegyelemből van az üdvösség. Viszont a kegyelemből ki lehet esni (ahogyan az általam idézett igeversek is tanúsítják) , és akkor a Krisztus nekünk nem használ semmit. Az ember szellem, lélek, és test. Vagy mindhárom üdvözül, vagy egyik se. A tűz pedig a “Krisztusért” való munkánkat fogja megpróbálni, nem pedig a lelkünket. A lelkünk megítélése, és megtisztítása most folyik, és itt…!

    Kedvelés

    • keryzsuzsanna 2015-08-05 / 6:13 du.

      Kedves Ida!

      Kérlek, hogy fontold meg ezt: Izrael népét Isten megváltotta, megszabadította, az egyiptomi rabszolgaságból kihozta. A pusztában mégis engedetlenek lettek és sokan elpusztultak. Ketten mentek be Kánaánba, senki más nem mehetett be az engedetlenek közül (csak a gyerekeik), ott a pusztában hullottak el. De Egyiptomba senki nem ment vissza.

      Kedvelés

      • Balázs Ida 2015-08-06 / 6:57 de.

        Kedves Zsuzsanna!

        A “vadolajfa” beoltott ága is kitörettethetik (Róm. 11,22 …irántad pedig a kegyességét, HA megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.) , az engedetlen angyaloknak sem kedvezett, “két karral is kárhozatra lehet jutni” (2Pt 2,20 Ezek az emberek egyszer már megismerték Urunkat és Megmentõnket, Jézus Krisztust, és így kimenekültek a világ romlott dolgaiból. De ha ezek után megint belekeverednek ugyanazokba a gonosz dolgokba, és megint a régi bûnök uralkodnak rajtuk, akkor még mélyebbre süllyednek, mint ahonnan indultak. Bizony, az ilyen embernek jobb lett volna, ha egyáltalán meg sem ismerte volna az igazság útját! Valóban, jobb lett volna, mint megismerni az igaz utat és azután elfordulni a szent tanítástól, amelyet kaptak….) , az igaz is alig tartatik meg( 1 Pét. 4,18 És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? ), és a pusztában is elhullottak azok, akiket Isten nem kedvelt, holott ők is a Krisztusba keresztelkedtek meg: 1 Kor. 10,1 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
        És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában….

        Úgy látom, hogy a keresztények nagy része az Isten világos beszéde ellenére, azt gondolja, hogy csak “Egyíptomban” van halál, a “pusztában, és az ígéret földjén” nem lehet meghalni…!
        (Zsid. 10,26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket. A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?)
        2 Tim. 4,3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
        Pedig világosan meg van írva: Márk. 13,13 …de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.

        Kedvelés

        • keryzsuzsanna 2015-08-06 / 8:49 de.

          Azt mondod: “Úgy látom, hogy a keresztények nagy része az Isten világos beszéde ellenére, azt gondolja, hogy csak “Egyíptomban” van halál, a “pusztában, és az ígéret földjén” nem lehet meghalni…!”

          pedig én éppen ezt írtam:

          “A pusztában mégis engedetlenek lettek és sokan elpusztultak. Ketten mentek be Kánaánba, senki más nem mehetett be az engedetlenek közül (csak a gyerekeik), ott a pusztában hullottak el.”

          Ezt kellene megérteni, hogy a pusztai halál, a tűz lángja nem ugyanaz, mint visszatérni a megváltás előtti állapotba. Az általad idézett Igékben nem az a fenyegetés, hogy a megváltottak megváltatlanok lesznek, hanem, hogy büntetés fogja érni őket. Miért? Az 1Kor 5,5-ben van a válasz:

          “átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy szelleme üdvözüljön az Úrnak ama napján.”

          Kedvelés

          • Balázs Ida 2015-08-07 / 8:56 de.

            Kedves Zsuzsanna!

            Jel. 3,5
            A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.

            Jel. 20,15
            És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.

            Az ige szerint, az “élet könyvéből” ki lehet töröltetni! ( És ez itt keresztényeknek szól ( mint tudod!), olyanoknak, akik “futnak”….!) És aki kitöröltetik abból, az a tűznek tavába vettetik.

            Az általad idézett igevers, azokról szól, akik követik az Urat, de valami felett nem akarnak győzedelmeskedni. Mert akkor, az az igevers hatályos, hogy aki szenved testileg, az megszűnik a bűntől.

            De, itt van egy bizonyságtétel is, ha gondolod nézd meg:

            “Bizonyságtétel egy újjászületett hívő kereszténytől, aki Istent szolgálta, mégis egy szívinfarktus következményeként meghalt, és a pokol felé vezető úton találta magát…”

            Kedvelés

            • keryzsuzsanna 2015-08-07 / 8:25 du.

              Kedves Ida!

              Én nagyon sokáig jártam abban a cipőben, hogy készen elfogadtam értelmezési sémákat, és magaménak vallottam egyes elgondolásokat anélkül, hogy utána jártam volna, vagy egyáltalán felmerült volna bennem, hogy tévednek azok, akikre hallgattam. Aki pedig mást mondott, arról meg voltam győződve, hogy jó esetben tévelyeg, rossz esetben szándékosan tévtanít, és eszembe sem jutott volna, hogy megfontoljam az érveiket. Ezért amit most írok, inkább annak szánom, aki nyomon követte a beszélgetésünket, és érdekli a véleményem az általad írottakról, mert azzal tisztában vagyok, hogy nem foglak meggyőzni, mert arra csak az Úr képes. De hiszek abban is, és tanúsítom, hogy aki az Igazságot keresi, és ezzel párhuzamosan kész engedelmeségben járni, nyitott szívvel az Úrtól taníthatónak maradni, annak egyre mélyebben és mélyebben jelenti ki Magát és gondolatait az Igében.

              Az egyik tehát, amit már említettem, hogy a Krisztus által, kegyelemből szerezett üdvösséghez sehol nem kapcsolódik feltétel az Igében. Azt is bemásoltam, hogy ez Isten ajándéka, ingyen, kegyelemből. Erről pedig maga az Ige jelenti ki:

              “az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok.” (Róma 11,29).

              A Jel 20,25 ebben a kontextusban való említése szintén félreértésen alapul. Itt ugyanis arról van szó, hogy azok a megváltottak, akik “elhullottak a pusztában”, kikerültek a külső sötétségre vagy a Gyehennára vettettek, stb, tehát nem részesültek az első feltámadásban, és nem juthattak be az Ezeréves Királyságba sem, azok ugyanakkor fognak föltámadni, mint a megváltatlanok, akik viszont nincsenek beírva az Élet Könyvébe, ezért vettetnek a tűz tavába. Velük egyszerre lesz tehát az elbukott hívők feltámadása, de ők az örök életre mennek (mivel az üdvözítő hitet birtokolták), a megváltatlanok pedig az örök pusztulásba.

              Végül pedig a videóval kapcsolatban: nagyon sokan jártak saját állításuk szerint a pokolban vagy a mennyben, majd elmondták, amit láttak. Ezzel kapcsolatban ez a szakasz jutott az eszembe:

              “Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához;
              mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.
              Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra!
              De az erre ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
              Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.” (Lk 16,27-31)

              (Csak egy konkrétum: azt mondja, meghalt, és úton volt a pokolba. Az Ige szerint viszont mindannyiunknak meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindannyian megkapjuk a jutalmunkat azért, amit e testben cselekedtünk, jót vagy rosszat. Azaz jutalom vagy büntetés a következmény. Ez az ember viszont azt állítja, hogy ítélet nélkül, rögvest a pokol felé tartott? Hogyan? Ez nem egyezik az Igével. A többi viszont, amire buzdít, az nagyon rendben van és igaz és jó.)

              Kedvelés

              • Balázs Ida 2015-08-07 / 10:48 du.

                Kedves Zsuzsanna!

                Lehet, hogy te valamikor is készen elfogadtál ige magyarázati sémákat, de én nem estem ebbe a hibába. Én mindig az ige alapján ítéltem meg a tanításokat. És most is az igét írtam. Oda pedig fehéren-feketén az van írva, hogy nem mindenki megyen be a mennyeknek országába, és az élet könyvéből is törölve lesz a neve. Akiknek pedig nincs abban a nevük, azok az említett ítéletet szenvedik. És valóban furcsállom a magyarázataidat.

                Továbbá, Krisztus ítélőszéke előtt, az első feltámadásban résztvevők fognak megítéltetni. A Krisztuséinak akkor van a “hivatalos” ítélete, amelyen a jutalmat is megkapják. Viszont az ige azt írja, hogy a halálunk után azonnal megtörténik az “elő” ítélet.

                Zsid 9,27
                Minden embernek meg kell halnia egyszer, azután pedig ítéletre kerül. Ez egészen biztos.

                Ezért van az, hogy a pokol is létezik, és tele van, és a seol is. Holott az utolsó ítélet még messze van. De, az ige azt írja, hogy ezek kiadják a bennünk lévő halottakat, az utolsó ítéletre. Tehát van ítélet a halál után.

                Kedvelés

  2. Balázs Ida 2015-08-05 / 7:15 de.

    Kedves Zsuzsanna!

    Én is hallottam olyan tanítást, amely arról szól, hogy néhány szónak a jelentését megvizsgálták az eredetiben, és e köré felépítették a tanításaikat. Pl, nincs örök kárhozat, csak megsemmisíti az Isten azokat a lelkeket, akik nem üdvözülnek ( mert a bűn büntetése a halál, ezért nem “élhet” a lélek tovább örök szenvedések között…! Vagy, pl, hogy az ige az írja, hogy az Isten szeretet, és a szeretet nem nézné el, hogy örökké szenvedjenek az emberek, …., stb) . Vagy pl, az üdvösség nem elveszíthető ( csak a jutalom, amelyet a munkálkodásért kap majd az ember…), mert mást jelent a gyehenna ( ahol a szemetet semmisítették meg anno, és ..stb)
    Viszont az égész Biblia, benne az újszövetségi résszel is ( mind az evangéliumok, mind az apostoli levelek) arról beszélnek, hogy a jelen időben a lelkünk üdvösségén munkálkodunk, és ha nem tartunk ki végig hitben, és szentségben, akkor azt elveszíthetjük. Hogy megtérésünkkor kapunk egy fehér ruhát, és azt nekünk meg kellene őriznünk fehéren, különben kivetnek a mennyből….! Stb!

    Kigyűjtöttem néhány igeverset, amely arról árulkodik, hogy nem ezzel a tanítással van baj ( „Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha a kezdeti bizalmunkat mindvégig szilárdan megtartjuk”. Ezt az Igét annak tanítására használják, hogy a Krisztusban való teljes megváltásunk attól függ, hogy kitartunk-e mindvégig, azaz, hogy a végső üdvösségünk felől sohasem lehet bizonyosságunk, amíg élünk. ), mert ezt a tanítást nem erre az egyetlen igeversre alapozzák ( még akkor se, ha történetesen csak ezt említik) , hanem az Isten beszéde is erről beszél, és erről tesz bizonyságot! Hogy az, hogy hiszünk, megtérünk, bemerítkezünk, és befogadtuk Jézust, azzal csak lehetőséget kapunk arra, hogy Isten fiaivá váljunk, de aki nem él ezzel a lehetőséggel végig, az attól még elkárhozik.

    1Jn 5,16
    Ha valaki látja, hogy testvére vétkezett, de nem halálos bûnt követett el, imádkozzon érte! Kérése szerint Isten életet fog adni annak, aki vétkezett. Van halálos bûn is, arra nem vonatkozik, hogy imádkozzatok azért, aki ilyet elkövet.

    1 Kor. 8,11
    És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt.

    1 Kor. 15,2
    A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

    Márk. 13,13
    És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.

    Jak. 1,15
    Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.

    Zsid. 10,26
    Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat,
    
    Zsid. 10,27
    Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket.
     Mát.25,41
    Zsid. 10,28
    A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;
    
    Zsid. 10,29
    Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?
    Zsid. 10,38
    Az igaz pedig hitből él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.

    Zsid. 10,39
    De mi nem vagyunk meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

    Róm. 6,16
    Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra?

    Fil 2,12
    Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok tõletek, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel, sõt istenfélelemmel vigyétek véghez!

    Kedvelés

    • keryzsuzsanna 2015-08-05 / 10:40 de.

      Kedves Ida!

      Annyira fontosnak tartom a lélek üdvösségén való munkálkodást, hogy ezt választottam a blog fejlécén alapigének is: “Állhatatosságotokkal nyeritek meg a lelketeket” (Lk 21,19). Itt pszükhé, lélek van!

      “Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.” (Jak 1,21) szintén pszükhé, lélek.

      “Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét.” (1Pt 1,9) – pszükhé, lélek.

      Ezekhez kapcsolódik ez az Ige:

      ” félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket” (Fil 2,12). és ez: “”Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” (Lk 13,24) és “Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.” (1Kor 9,24).

      Ez itt mind arról szól (és még más igehelyek is vannak a lélekről és a futásról, igyekezésről), hogy az üdvösséget nekünk kell megszerezni, és ha nem igyekszünk, elveszítjük. Erről szólnak azok az Igék, amelyeket Te is mutattál. Tűz fogja megpróbálni, amit építettünk.

      De mond az Ige mást is:

      “Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez;
      nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8-9)

      “nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által” (Tit 3,5)

      Akkor az üdvösségünk kegyelemből van, Krisztus érdeméért, vagy a saját munkálkodásunkkal szerezzük meg félelemmel és rettegéssel, futva, igyekezve, a célnak nekifeszülve?

      Nézzük tovább. Korábban azt láttuk, hogy az üdvösséghez csupa HA kapcsolódik. “HA ugyan megtartjátok” stb.

      “Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Felkent Jézusban vannak, mert a Felkent Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől.” (Róma 8,1-2, Csia) – nincs HA, nincs feltétel!

      János 3:36: “Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” – itt sincs HA!

      “Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka.” (2Kor 1,22)

      Nézzük meg, hogy amikor az Ige erről a kezdeti üdvösségről, az újjászülő, örök életet adó üdvösségről beszél, ott sosincsen ha, sosincsen feltétel, nincs saját érdem, saját cselekedet, ott egyedül a kegyelem van, és Jézus Krisztus érdeme. Ez nem azé, aki akarja, és nem azé, aki fut, ez egyedül a könyörülő Istené! De van, amiért viszont futni kell.

      Itt egy érdekes gondolat: “Mindez a tiétek, akiket Isten hatalma védelmez a hitetek által, ameddig a teljes üdvösséget el nem éritek.” (1Pt 1,5)

      Teljes üdvösséget! Az ember szellem-lélek-test egysége, és ennek a háromnak az üdvössége a teljes üdvösség. Melyik van kegyelemből, ingyen, elveszíthetetlenül, mert ha a megszerzése nem rajtunk múlt, elveszíteni sem lehet, mert nem cselekedetekért van, hanem ingyen, kegyelemből? Amelyikhez sohasem fűz feltételt az Ige? Ez a szellemünk üdvössége.

      És min kell munkálkodni, miért kell futni, igyekezni, állhatatosnak lenni, kitartani? – az összes ilyen Ige a lélek üdvösségéről szól. Ezt el lehet veszíteni! Erről szólnak az üdvösség elveszítéséről szóló Igék! Most a jelenben ezen munkálkodunk.

      A harmadik, a test üdvösségét pedig várjuk, ez a jövőben fog bekövetkezni: “A teljes üdvösségünk ugyanis magában foglalja ezt a reménységet, a testünk megváltását is. Ezt azonban még nem láthatjuk. Ha már látható lenne, akkor nem kellene remélni.” (Róma 8,23-24).

      Hát ennyit tudtam erről most mondani, az az imádságom, hogy az Úr világosítsa meg mindannyiunk szívét és értelmét, hogy megértsük az Ő gondolatait, és aszerint járjunk. Nagyon köszönöm a hozzászólásodat is.

      Kedvelés

  3. Balázs Ida 2015-08-04 / 5:30 de.

    Az a probléma ezzel a tanítással ( az elveszíthetetlen üdvösséggel), hogy a Biblia tele van ennek az állításnak az ellenkezőjével, amit nem szabadna figyelmen kívül hagyni. Maga az Úr is azt mondja, hogy csak, aki benne marad, az fog gyümölcsöt teremni, és aki nem terem gyümölcsöt, az kivágattatik, és tűzre vettetik. De, sorolhatnánk még jó pár ilyen igeverset, amely arról szól, hogy vigyázzunk, mert a mi ellenségünk szerte jár, keresvén akit elnyeljen….! Meg, hogy sok hamis próféta jött, és jön ki a világba, és sokakat elhitetnek, és követik azokat…! Továbbá, hogy igyekezzünk a keskeny úton járni, mert csak az vezet az üdvösségre, a másik a kárhozatra visz ( és azon is hívők járnak, nem a világ) , stb,….stb…!

    Kedvelés

    • keryzsuzsanna 2015-08-04 / 8:44 de.

      Szerintem legelőször is a különböző fogalmakat kell tisztáznunk ahhoz, hogy megértsük az Ige tanítását ebben a kérdésben. Mit jelent a Gyehenna? És mit az örök kárhozat? Mit jelent a tűz és mit a tűzzel és kénnel égő tó? Sajnos a bibliafordítások nagyon sok esetben következetlenül használják a különböző kifejezéseket, a fordító értelmezési elképzelései szerint. Én ezért azt csináltam, hogy elkezdtem kigyűjteni minden ilyen szakaszt, mert én is azt kerestem, hogy akkor elveszíthető-e az üdvösség vagy sem? És megnéztem minden esetben, hogy milyen szó szerepel az eredetiben, majd eszerint csoportosítottam az Igéket. Nagyon ajánlom elvégezni ezt a kutatómunkát, mert teljesen új kép bontakozik ki arról, hogy mire vonatkozik az egyik és mire a másik szakasz. Mit lehet elveszíteni és mit nem?

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s