Szűrökön át homályosan: 8. rész – A megoldás

Forrás / Source: Impaired Vision Through Filters: Part 8 – The Solution

„De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.” (2Kor 3,16)

Hét olyan „szűrőről” beszéltünk, amelyek mind gátolják, hogy tisztán és akadálytalanul lássuk az Úr Jézus Krisztust. A szűrő tehát nem más, mint csupa olyasmi, ami eltakarja és elködösíti a látásunkat. Persze sokkal több ilyen van, mint csak hét; imádkozom, hogy Isten kinek-kinek felfedje, mi az, ami az ő látását akadályozza.

Előbb látni, aztán kiábrázolni

Ahhoz, hogy Krisztust kiábrázolhassuk, az első lépés, hogy lássuk is Őt. Az Úr Jézus azt mondta, hogy Ő csak azt tette, amit az Atyától látott (Jn 5,19). Látnunk kell Krisztust, mielőtt cselekedhetnénk (vagy élhetnénk) az Ő életét. A szellemi látásnak kell megjönnie előbb, csak utána tudjuk kiábrázolni az Urat. Mielőtt az Ő Teste és képe lehetnénk, meg kell tanulnunk, hogyan lássuk őt nem csak egyénileg, hanem együttesen is. Mindezeknek az útjába állhatnak a szűrők. Soha nem lehetünk teljesen a dicsőséges Krisztus kiábrázolódása (mint Teste és Képe), míg a bepárásodott szemüvegeink le nem esnek az orrunkról. De hogyan történik ez? Mindössze elég azt tudni, hogy ki milyen szűrőt visel? Vagy van még valami más teendő is, hogy lehulljon az a bosszantó szemüveg? Igen, igen, határozottan IGEN!

Az Úrhoz fordulni

Az a szó, hogy „szűrő”, természetesen nincs benne a Bibliában. A „lepel” viszont igen. Pál apostol a második korinthusi levélben árulja el a szűrő/lepel-probléma megoldását.

„Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Szellem szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!” (2Kor 3,7-9)

Pál itt a két szövetséget és a kettő szolgálata közötti különbséget hasonlítja össze. Azt mondja, hogy az „igazságosság szolgálatának” (új szövetség) messze meg kell haladnia a „kárhoztatás szolgálatának” (régi szövetség) dicsőségét.

„Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk; és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.” (2Kor 3,12-14)

Az izraeliták szíve megkeményedett a Messiással kapcsolatban, és ettől hatalmas szűrő/lepel borult a szemükre. Amikor eljött, a Felkent annyira máshogyan nézett ki, mint amire számítottak; nem győztes uralkodóként jött, aki legyőzte volna a rómaiakat, hanem Isten Bárányaként érkezett, a szelídség és alázat szellemével. Ez a lepel pedig megmarad mind a mai napig, mert csak Krisztusban vétetik el.

„Mindmáig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre. De amikor megtérnek az Úrhoz, lehull a lepel. Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság. Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Szelleme dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.” (2Kor 3,15-18)

Itt látjuk a leplek eltávolításának titkát. Oly egyszerű! Csak odafordulunk az Úrhoz, az Úr Jézus Krisztushoz. Ő a Szellem. Ő Maga a „lepel-eltávolító”. De micsoda is valójában az Úrhoz fordulás? Azt jelenti, hogy minden figyelmünket Őrá és egyedül Őrá összpontosítjuk. Hogyan? Hittel. Őhozzá fordulunk, aki bennünk, a szellemünkben lakozik (1Kor 6,9). A legmélyebb, legbensőbb részükben él, a belső emberünkben (Jn 8,38; Ef 3,16). Fordítsuk oda a lelkünket (gondolatot, akaratot, érzelmeket), arra a helyre, ahol Ő lakozik!

Ez azonban csak az első lépés.

Visszatükrözni az Urat

Miután odafordultunk Hozzá, és minden figyelmünk az Övé, akkor fogjuk majd visszatükrözni Őt. De nem egyedül, hanem a szentekkel közösen! A 18. versben Pál azt mondja, hogy „mi mindnyájan” (többesszám) „fedetlen arccal” (egyesszám) tükrözzük az Urat. Ez együttes dolog!

És ahogy a gyülekezet ezt a csodálatos dolgot teszi, valami még csodálatosabb történik: dicsőségről dicsőségre átalakul, átformálódik az Ő képére! A gyülekezet kezdi kiábrázolni Krisztust, mert egyedül Őrá figyel.

Viszlát, szűrők… üdv, élő Krisztus kiábrázolása!