Szűrőkön át homályosan: 5. rész – Elitizmus

Forrás / Source: Impaired Vision Through Filters: Part 5 – Elitism

„Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és követeket küldött maga előtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: “Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?” De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket (…) azután elmentek egy másik faluba” (Lk 9,51-56).

Elitizmus: a csoportos szűrő

Elérkeztünk a létező legerősebb szűrőhöz: az elitizmushoz. Mi is ez pontosan? Talán így lehetne megfogalmazni: büszkeség egy bizonyos csoporthoz való tartozásra, illetve egy adott csoporthoz való öntudatos tartozás. Akkor történik, ha egy csoport kezdi elhinni a saját magukról alkotott jó véleményét, és a tagok kezdik azt hinni, hogy különlegesek. Ez a szűrő az együttes természete miatt tehát valamelyest különbözik a többitől: csoportmentalitás és csoporteltévelyedés. Általában a következők valamelyikében nyilvánul meg:

Különlegesek vagyunk, mert minden más csoporthoz (gyülekezethez) képest nálunk a legnagyobb a kijelentés mértéke, vagy nálunk a legtisztább a tanítás.

Különlegesek vagyunk, mert nálunk jobban működnek az ajándékok, a gyógyítás és a csodák.

Különlegesek vagyunk, mert ezt-és-ezt a vezetőt/pásztort követjük, akinek több kijelentése, kenete vagy eladott könyve van, mint másoknak.

Különleges elhívásunk és helyünk van a történelemben, amilyen senki másnak nem volt soha.

Különlegesek vagyunk, mert a legtöbb hívőnél jobban ismerjük az Urat, és jobban szeretjük a testvéreket, mint mások.

Nem igazán érdekel senki és semmi a saját gyülekezetünkön vagy irányzatunkon kívül.

Minden valódi hívőt szeretünk, de szellemben sokkal előttük járunk.

A legtöbb keresztény furcsán néz ránk a Krisztusban való érettségünk magas foka miatt.

X.Y.-t követjük, mert ő az egyetlen, akit Isten igazán felemelt a mi nemzedékünk számára.

Személyesen hallottam a fenti állításokat (és még másokat is) Isten népének tagjaitól. Voltam egyszer egy konferencián, ahol egy kisebb csoport ezekhez hasonló szövegeket hangoztatott teljesen önfeledten. Senki nem tudott a közelükben megmaradni. Eklatáns példája volt annak, amit munkatársam, Frank Viola a test kipárolgásának hív. Rajtad kívül mindenki érzi, és igen, a mennyig terjed a szaga.

Az intézményes rendszeren belül pedig minden szekta, felekezet és irányzat erre épül. „Az előkelőbbek vagyunk nálad”-hozzáállás az alapja minden felekezetnek, és ebbe azok a csoportok is beletartoznak, akik „felekezeten-kívülinek” mondják magukat. Lecövekeltek egy adott igazság, személy vagy módszer mellett, és mindenkinek, csoporton kívül vagy belül, elmondják, hogy ez a legjobb, és tényleg az egyetlen út. Ez a kórság azonban nem csak az intézményes egyházaknál található meg.

Elitizmus a vallásos rendszeren kívüli csoportoknál

Ez a szellemi értelemben elrákosodott hályog nem csak az intézményekben található, hiszen széleskörűen elterjedt a házi-, az egyszerű (természetes), a missziós, az emergent, az organikus (szerves) gyülekezetekben. Személyesen is jártam egy olyan házigyülekezetben és egy olyan organikus gyülekezetben, ahol ez a betegség úgy terjedt, mint a kovász a tésztában. Isten szentjei között elmondhatatlan károkat okozott ez a hozzáállás, amelynek következménye elszigetelődés, tönkrement házasságok, szakadások, erkölcstelenség, gyenge egészség és még sok más. Olyan is van, aki teljesen elhagyta a hitet.

Az évszázadok során több, a vallásos rendszeren kívüli csoportnak a hírét is beszennyezik hasonló történetek. Ezek közül voltak, amelyek elképesztő kijelentéseket kaptak Krisztusról, csodálatos tanításaik voltak és erős gyülekezeteik, amelyek bátran jártak a krisztusközpontúság és a kereszt keskeny útján; hátrahagytak mindent, hogy kövessék Őt, hogy Isten örökkévaló szándéka beteljesedjen. De beleestek abba a csapdába, hogy azt higgyék, különlegesek, és ezért Isten népének többi tagjai fölött állnak. Az ilyen szívbéli hozzáállás hamarabb kivégez egy csoportot vagy mozgalmat, mint bármi más, amit valaha is láttam.

Védelem az elitizmus ellen

Mindannyian azt gondoljuk, hogy amit most csinálunk, az a legjobb, nem? Hát persze, különben nyilván nem csinálnánk. Őszintén hiszem, hogy ahogyan most járunk, az az, amire Isten elvezetett minket, és szilárdan kitartunk emellett, bármi is történjen. Őrültség lenne bármi mást csinálni. Mégsem mondhatom, hogy az a mód, ahogyan én követem Krisztust, felsőbbrendű, tehát, én felsőbbrendű vagyok. Ez a legjobb mód NEKEM. Nem mondhatom meg, hogy másnak is ez-e a legjobb vagy sem. Az én számomra az igazi organikus gyülekezet az egyetlen járható út – ez azonban nem tesz jobbá vagy felsőbbrendűvé senkinél. Kegyelemnek, elfogadásnak és szabadságnak kell uralkodnia az élő Isten Gyülekezetében.

Íme tehát néhány mód, amellyel segíthetjük kivédeni az elitizmus járványát a csoportunk életében:

Hirdessük és bátorítsuk a szeretet és elfogadás egészséges hozzáállását Isten népének minden tagja irányában.

Tanuljunk meg Őbenne maradni, hogy Krisztus alázatossága ábrázolódjon ki rajtunk keresztül.

Látogassunk meg más csoportokat, járjunk konferenciákra, és olvassunk könyveket más, az irányzatunkon kívüli szerzőktől is.

Keressünk és tartsunk kapcsolatot a saját kis csoportunkon kívüli hívőkkel is.

Mindig a legjobbat gondoljuk másokról, és úgy bánjunk velük, mint ahogy szeretnénk, hogy velünk bánnának.