“Mivel pedig fiak vagytok…” (Watchman Nee)

„Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!” (Lukács 15,22)

A tékozló fiú előre eltervezte, mit fog mondani az apjának amikor hazatér, de annyira megérintette az apa szeretete, hogy nem tudta befejezni úgy, ahogyan kigondolta: „tegyél engem olyanná, mint béreseid közül egy”. Ha gondosan tanulmányozzuk a szövegkörnyezetet, azt látjuk, hogy az apa nem is hagyta volna, hogy a fia ezt mondja. Eleget hallott ugyanis. Nem várta meg, hogy befejezze a mondókáját, hanem egyből utasította a szolgát, hogy a legjobb köntösét hozza a fiára, gyűrűt az ujjára és cipőt a lábára.

Ez a fajta megmenekülés fedi fel előttünk, hogyan fog Isten velünk bánni: nem úgy, ahogy mi gondoljuk. Ha a mi gondolkodásunk szerint bánna velünk, legjobb esetben is csak béresek lehetnénk mindörökre. Úgy gondolunk önmagunkra, mint bűnösökre, Isten azonban azt mondja, gyermekek vagyunk. Azt hisszük, elveszünk, de Ő az asztalhoz ültet bennünket. Ha Isten kegyelméről beszélünk, nem áll fenn a veszély, hogy túlzásokba tudnánk esni! Azt hisszük, nem érdemeljük meg, hogy fiaknak neveztessünk, Ő azonban sokkal-sokkal többet tesz annál, mint amit valaha is el tudtunk volna képzelni.

Watchman Nee

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s